Gyerekkoromban sosem gondoltam volna, hogy egy vegyesipari szövetkezetben fogok dolgozni. Őszinte leszek: befejeztem a bölcsit, az ovit, az általánost, sőt, a középiskolát is úgy, hogy nem tudtam a szó jelentését. De már, hadd számolok utána, majdnem két éve itt dolgozom a szövetkezetnél és egy elég jó életem van, nincs okom panaszra! A probléma, amiről ez a cikk szól most, szerencsére szintén nem az enyém, hanem az egyik kollégámé, Józsié. Na most Józsi sokszor lehúzott egy felest reggel a meló előtt, néha úgy tűnt, már otthon is, dehát nem vagyunk már 12 évesek, így is lement a munkanap minden gond nélkül. Utána egy-két sör vagy fehér fröccs is beesett. Nem volt vele egyedül, pedig említettem már, nem vagyunk nagy cég. De nekem nem tűnt volna fel, hogy valami komoly gond van, amíg Feri elő nem hozta ezt a témát és onnan mindnyájan jobban odafigyeltünk Józsira. Engem még meglepett, de Ferit és Bandit már egyáltalán nem, amikor kiderült, hogy válnak az asszonnyal. A főni is odajutott, hogy ha a késések, imbolygás, erős szájszag, nem is beszélve az egyik péntek reggeli hányásfoltos inggel, sajnos meg kell válnunk Józsitól.
És ekkor jött a mentő ötlet, hirtelen nem is tudom, kitől, hogy ez nemcsak gyengeség, hanem alkoholbetegség! És a betegségre gyógyszer is van talán, úgyhogy körülnéztünk és az András ajánlott egy weboldalt, ahol először is utána tudtam nézni, milyen fokozati is vannak az alkoholizmusnak. Vagy egyáltalán, hol kezdődik az egész betegség. Szó esik itt a WHO-ról, hogy mit is jelent függőnek lenni, hogyan alakul a toleranciaszint (ezért nem érezte a reggeli 2 felest sem!), mikor szociális az ivás és mikor kóros már a szintje, hogyan nyilvánul meg, hogyan panaszkodik az ember, ami viccnek tűnhet, de halálosan komoly lehet (amikor tudja, hogy már nem jó, de mégis folytatja), az emlékezetkiesések, ittas vezetés, az egyedül ivás (Józsi felesége azt mondta, ez volt a norma már végül), a be nem tartott ígéretek, a több napos ivászatok (most jut eszembe, hogy pénteken mindig ott volt, amikor én érkeztem este és szombaton is: talán haza sem ment!? Vagy ott is folytatta!?), a barátságok, családi kapcsolatok túlzott problémái (mondtam a válást, igaz!?).
De nem is ez a lényeg, hanem hogy talán van segítség neki, mert a Felépülők Központ azt mondja a honlapon, hogy 70-75% felépül a módszerükkel, és többé nem is esnek vissza! Végülis láttam már őket régebben is a TV-ben, rémlett, amikor újranéztem a honlapjukon, hogy a család, aki elkezdte és most is vezeti ezt a programot, maguk is alkoholisták voltak! Ha nekik sikerült, gondolom, másoknak is el tudják mondani, hogy kell, főleg, hogy papírt is szereztek. Meg egy főorvos is dolgozik náluk és még mások, akik átestek az alkoholizmuson.
András azt javasolta, hogy legyen a legerősebb program, a 28 napos bentlakásos, mert aki olyan stádiumban van, mint a Józsi, annak már az egyéni vagy családi konzultáció kevés lesz: de persze ezzel érdemes kezdeni, gondolom én. Közben mentünk a főnihez is, hogy szálljon be ő is, segítsünk egy kis pénzzel, hogy Józsi megengedhesse magának a bentlakásos programot, mert 1,2 millióba kerül, mondjuk, abban már benne van a szállás, kaja, programok, meg az utólagos gondozás is. A főni remélem, a fizetett szabadságot megengedi: a fizetés, meg amit Józsi alkoholra szokott költeni, elég a program egy részére és akkor nem csak más fizet neki, ez azért jó érzés lesz.
A bentlakásos program Szőcön van, Veszprém mellett és egyénileg és kis csoportokban segítenek majd neki: a legjobbakat kívánom neki és azt, hogy egy hónap kihagyás után úgy jöjjön dolgozni, hogy nem érzünk semmi töményet a lehelletén.
Ha neki így sikerül, lehet, én is megpróbálom vele az alkohol mentességet egy ideig, hátha az úgy jobb lehet nekem is. Ha pedig nem megy, talán egy vagy két konzultáció nekem sem árt majd. Végülis, ha az alkoholizmus betegség, akkor kell, hogy legyen rá gyógyszer is, mégpedig erről van szó!