Nagyapám tagja már évtizedek óta egy vegyesipari szövetkezetnek, melynek az a lényege, hogy a legkülönbözőbb szolgáltatásokat nyújtó mesteremberek a közös jó érdekében egyesítik anyagi javaik egy részét, így olyan dolgokat tudnak vásárolni vagy bérelni, melyeket önerőből nehezen vagy egyáltalán nem lehetne kigazdálkodni.
A legtöbb mesterembernek szüksége van például tehergépkocsira. Ezek a munkaeszközök korántsem olcsóak, így megéri, ha többen összefognak, és közös használatra szereznek be 1-2 ilyen járművet. Az öregek osztottak, szoroztak, és arra kellett rájönniük, hogy sajnos ez még akkor is rosszul érinti anyagilag mindannyiukat, ha közös erőből szeretnének szert tenni a munkaeszközökre. Ekkor támadt az egyik mesternek egy ötlete, ami a vártnál is jobban elnyerte a többség tetszését. Az úriember megosztotta a többiekkel, hogy nem rég hallott a környéken egy flottakezelő cég tevékenységeiről, akiknél utána lehetne érdeklődni, hogy szövetkezetek részére is tudnak-e lízingelni tehergépjárműveket. Rávilágított arra, hogy ez nem csak sokkal kedvezőbb árú, hanem kényelmesebb megoldás is lenne. A cégautókkal rengeteg feladat van, nem csak fizikálisan, hanem az ahhoz tartozó adminisztrációs dolgok is leterhelnék a szövetkezet tagjait, tartós bérlés esetén viszont a tulajdonosra hárulnak ezek a feladatok és terhek. Megegyeztek abban, hogy valóban nem lenne tanácsos még növelni a beszerzési költséget is, így abban maradtak, hogy felkeresnek néhány flottakezelő céget, és árakat kérnek be 2-3 teherautó tartós bérletére.
Emlékszem, nagyapám ujjongva mesélte, hogy úgy néz ki sikerül végre megoldani ezt a nagy problémát, és teljesen el volt képedve, hogy nem is tudta, hogy ennyi ilyen jellegű cég van már Magyarországon is, ahol lízingelhető személygépjárművek mellett lízingelhető tehergépjárművek is vannak. Hozzátartozik a sztorihoz, hogy ez a történet nem most játszódott le, hanem már évekkel ezelőtt, és akkor még számomra is ismeretlen volt ez a szolgáltatás. No, nem mintha most annyira érdekelt lennék az ügyben, de a nagypapám a szerződéskötésük előtti időszakban rengeteget beszélt a flottakezelésről és kicsit úgy éreztem, mintha olyan továbbképzésre jártam volna, amire soha nem is jelentkeztem. A vége az lett aztán, hogy évek múltán hálás lettem nagyapám kiselőadásaiért, ugyanis a munkahelyemen azt a feladatot kaptam, hogy nézzek utána, milyen szolgáltatások, milyen kondíciókkal igényelhetőek néhány, nagyobb flottakezelő cégnél. Amikor a tartós bérlet lehetőségéről érdeklődött nálam a főnök, teljesen rácsodálkozott arra, hogy tudom, miről van szó. Fel volt már készülve egy hosszadalmasabb magyarázatra, oktatás szükségességére, de aztán megkönnyebbült, amikor a szememben üres tekintet helyett valamiféle értelmet látott megcsillanni. Legalább is nagyjából ilyen arckifejezéssel, és egy bárgyú vigyorral az arcán hagyott magamra az irodámban, hogy essek is neki azonnal a feladatomnak.
Tetszett egyébként ez a feladat, még ha kevés kreativitást is igényelt. Az volt benne a legjobb, hogy tudtam a nagyapámtól segítséget kérni, és ő ellátott remek tanácsokkal és még több hasznos információval a lízingelhető gépkocsikat illetően. Kaptam is tőle néhány kontaktot, ahonnan árajánlatokat gyűjthettem be, és az összevetések után összeállíthattam a saját kalkulációmat pár napon belül, melyet végül el is fogadott a főnök.
Sajnos azonban a felsővezetőség visszadobta az ajánlatokat, ugyanis azok a csomagok, amelyeket engedélyezhettek volna, nem tartalmaztak személyes használatra kocsikat, ezzel pedig az igazgatóság maga alatt vágta volna a fát. Ha másra nem is, de arra jó volt az egész folyamat, hogy egy kis minőségi időt a nagypapámmal töltsek.